3.rész
Zaynel a testünk ugye bár teljesen egymásra tapadt.
Amiután el távolodott tőlem azt mondta.
-Sajnálom. Nem akartam.
-Mi történt?! - kérdem.
-Be kell mennie.
-Most ez lesz? Magázodni fogunk? Nekem oké.
-Menjen be!
-De csak veled....Önnel megyek be. Nem bízok meg másban.
-Jó menjünk. - majd meg szólalt. - Liam figyeljetek a be járatokat és álljatok oda mindenhova. Senkinek nem lehet bántodása!
-Zayn mi volt ez?
-Valaki lőtt és magát célozta.
-A nagyi....-akadok ki. - Hol a nagyi?! Ha valami baja lesz? Vagy-Vagy ha....
-Nem lesz semmi baja Christian vele van.
-Oké de ez akkor is durva! Na és ha mégis baja lesz?
-Nem lesz a legjobb ember van vele.
Ülök le az egyik székre.
Majd ismét lövést hallunk.
-Miért lőnek? Vagyis miért lőnek ránk?
-Egyenlőre nem tudom.
Majd meg csörren a telefonom.
-Nagyi hol vagy?! - kérdem.
-Ne aggódj de te jól vagy.?-kérdi.
-Igen persze. Ugye apa erről nem tud.
-Nem. Egyből haza jönne mindenki.
-Nagyi te se gyere haza még bajod eshet.
-De én most indulok.
-Ne...inkább akkor már csak az egyikünk sérüljön meg.
-Ez igaz de nem tehetem amit mondasz, végülis én vagyok a királynő.
-Azt tudom, de ha haza jössz mind a ketten bajba lehetünk. - mondom.
-Vigyázz magadra. Add oda Zaynek.
-Adom. - majd oda adtam.
-Igen. Minden képen. Az életem árán is. Rendben. Viszlát. - rakja le.
-Gondolkoztam. Min akadtam ki?
-Már mint?
-Ki akadtál, nem is mondtam semmit de kiakadtál.
-Nem igaz.
-De. Nem látsz a fejembe és én azt akartam mondani, hogy mi.....
-Figyeljen....nem érdekel a magyarázat.... - szakítós félbe.
-Hallgass végig!-bolintott egyet. - Zayn én nem azért csináltam, csak ha valamit meg lát valaki azt mondja hogy hú....-mesélem neki. - Na és a családom se fogadna el. Én igen nem érdekel, hogy mi a szakmád.
-Figyeljen inkább maradjunk úgy ahogy csak voltunk oké. Jobb így.
-Rendben nekem mindegy. Viszont én most fel megyek a szobámba.
-Nem mehet fel.
-Mégis miért? - kérdem, kicsit fel emelve a hangom.
-Mert oda kint erre felé lőnek és meg lőhetik.
-Ez igaz de jelen pillanatban nem érdekel.
-De érdekelnie kéne.
-Mégis miért?
-Mert akkor a családja szomorú lesz!
-Mindegy most fel megyek. - indulok el a lépcső felé de szerencsételnségemre el estem a szőnyegbe, de ezzel egy időben lőttek is a ház felé.
-Mondtam hogy figyeljetek mindent!-kiabál Zayn. - Kisasszony jól van? - guggol le hozzám.
-Persze. Csak meg botlottam.
-Akkor nem találtak el.
-Nem. Dehogy is. Vagyis nem érzem, hogy fájna. A nagyi....
-A Királynőnek nem fog bántodása esni.
-Remélem, ha igen nem tudom mit csinálok.
-Nem fog. Nyugodjon meg. - majd fel állok.
Arrébb álltam és ismét egy lövés hallatszott és az ablakon keresztül lőttek majd Zayn a földre rántott.
-Jól vagy?
-Igen. Csak fáj a fejem. - mondom.
-A fejed?
-Igen. A fejem. Most vertem be.
-Azt hittem már meg lőttek.
-Ennyire sajnálnád?
-Igen. Nagyon is sajnálnám.
-Tényleg?
-Igen. Már régóta ismerlek. Lehet te nem emlékszel rám, de én voltam az a kisfiú aki az udvarba játszott mindig.
-Emlékszem rád. Az egyik testőrnek a fia vagy?!
-Igen. Sőt még mindig itt van.
-Ki az?
-Christian.
-Mi? De hát nem is egyezik a név.
-Mert nem ő az igazi apám. Örökbe fogadták még kiskoromban és ők neveltek.
-Sajnálom. Már mint azt hogy a szüleid...
-Nem számít. A lényeg, hogy emberek védjek.
-Varunk te vagy a főnök? Már mint te vagy a....
-A testőrök főnöke igen.
-Nem furcsa, hogy az apának kell parancsolnod?
-De. De ő is elfogadja ezt. Muszáj.
-Na és az anyukád? Mármint a nevelő anyukád?
-Nem ismertem öt ő sajnos elhunyt. De Christian magához vett és itt nevelkedett fel én is. Egy darabig aztán utánna el kezdtem tanulni ezt a szakmát és tetszett majd ezt választottam.
-Milyen jó lehetett, iskolába járni.
-Jó volt sok emberrel találkoztam és ismerkedtem meg.
Majd felsegitett.
-Hé Zayn! - jön be Christian.
-A nagyi hol van? - kérdem.
-Itt vagyok nyugi. - jön be.
-Nagyi nagyon megijedtem.
-Gondolom. Én is, már érted miért kell a testőr?
-Igen, és szeretném ha továbbra is Zayn lenne a testőrőm.
-Nem is lesz le cserélve.
-Várj mi? - kérdem. Majd rá nézek Zaynre.
-Nem akartam fel mondani csak.....
-Csak? - kérdi a nagyi.
-Csak holnapra kimenőt akartam.
-Csak nyugodtan. Ahova akarsz oda mész.
-Köszönöm rendben.
Majd oda állt a Zayn az ablakhoz, Christian meg a másik oldalra.
-Ugye nem hívtad apáékat.
-Nem erről nem kell tudniuk. Amúgy is el kapták az embert.
-Végre.
-Most már ki mehetek az udvarra?
-Persze. De először nézzék meg, hogy minden rendben van-e.
-Már megyünk is.
Majd ki mentek és csak az ajto ig mentem meg vártam amíg be jönnek és szólnak.
-Kisasszony ki mehet. - mondja Christian.
Majd kimenetem és el kezdtem sétálgatni.
-Kisasszony. , - jön oda Zayn. De mintha nem hallanám meg tovább sétáltam.-Álljon már meg.
Fut utánam.
-Mi van?-kérdem
-A délelötti miatt....
-Nem érdekes. Már meg szoktam.
-De én nem akartalak....
-Nem baj. Nyugi.
Nem mondott semmit csak el mentem le ülni a hintára.
-Nem akartalak meg bántani.
-én bantottalak meg téged .
-Nem, én voltam a bunkó .
-Nem voltál .-mondom ,majd le guggolt elém .
-Figyelj, elég rég óta tetszel nekem .
-Nem az a baj ,hogy ki vagy hanem a szüleim és a nagyim ,ha ők nem lennének akkor. . ..
-Igen tudom . Nyugi majd egyszer meg látjuk oké ?
-Oké.
Majd fel álltam és el akartam indulni de meg botlottam és Zaynre estem .
-Jól vagy ?
-Persze. -mondom majd az ajkaink közelednek egymáshoz és:
Amiután el távolodott tőlem azt mondta.
-Sajnálom. Nem akartam.
-Mi történt?! - kérdem.
-Be kell mennie.
-Most ez lesz? Magázodni fogunk? Nekem oké.
-Menjen be!
-De csak veled....Önnel megyek be. Nem bízok meg másban.
-Jó menjünk. - majd meg szólalt. - Liam figyeljetek a be járatokat és álljatok oda mindenhova. Senkinek nem lehet bántodása!
-Zayn mi volt ez?
-Valaki lőtt és magát célozta.
-A nagyi....-akadok ki. - Hol a nagyi?! Ha valami baja lesz? Vagy-Vagy ha....
-Nem lesz semmi baja Christian vele van.
-Oké de ez akkor is durva! Na és ha mégis baja lesz?
-Nem lesz a legjobb ember van vele.
Ülök le az egyik székre.
Majd ismét lövést hallunk.
-Miért lőnek? Vagyis miért lőnek ránk?
-Egyenlőre nem tudom.
Majd meg csörren a telefonom.
-Nagyi hol vagy?! - kérdem.
-Ne aggódj de te jól vagy.?-kérdi.
-Igen persze. Ugye apa erről nem tud.
-Nem. Egyből haza jönne mindenki.
-Nagyi te se gyere haza még bajod eshet.
-De én most indulok.
-Ne...inkább akkor már csak az egyikünk sérüljön meg.
-Ez igaz de nem tehetem amit mondasz, végülis én vagyok a királynő.
-Azt tudom, de ha haza jössz mind a ketten bajba lehetünk. - mondom.
-Vigyázz magadra. Add oda Zaynek.
-Adom. - majd oda adtam.
-Igen. Minden képen. Az életem árán is. Rendben. Viszlát. - rakja le.
-Gondolkoztam. Min akadtam ki?
-Már mint?
-Ki akadtál, nem is mondtam semmit de kiakadtál.
-Nem igaz.
-De. Nem látsz a fejembe és én azt akartam mondani, hogy mi.....
-Figyeljen....nem érdekel a magyarázat.... - szakítós félbe.
-Hallgass végig!-bolintott egyet. - Zayn én nem azért csináltam, csak ha valamit meg lát valaki azt mondja hogy hú....-mesélem neki. - Na és a családom se fogadna el. Én igen nem érdekel, hogy mi a szakmád.
-Figyeljen inkább maradjunk úgy ahogy csak voltunk oké. Jobb így.
-Rendben nekem mindegy. Viszont én most fel megyek a szobámba.
-Nem mehet fel.
-Mégis miért? - kérdem, kicsit fel emelve a hangom.
-Mert oda kint erre felé lőnek és meg lőhetik.
-Ez igaz de jelen pillanatban nem érdekel.
-De érdekelnie kéne.
-Mégis miért?
-Mert akkor a családja szomorú lesz!
-Mindegy most fel megyek. - indulok el a lépcső felé de szerencsételnségemre el estem a szőnyegbe, de ezzel egy időben lőttek is a ház felé.
-Mondtam hogy figyeljetek mindent!-kiabál Zayn. - Kisasszony jól van? - guggol le hozzám.
-Persze. Csak meg botlottam.
-Akkor nem találtak el.
-Nem. Dehogy is. Vagyis nem érzem, hogy fájna. A nagyi....
-A Királynőnek nem fog bántodása esni.
-Remélem, ha igen nem tudom mit csinálok.
-Nem fog. Nyugodjon meg. - majd fel állok.
Arrébb álltam és ismét egy lövés hallatszott és az ablakon keresztül lőttek majd Zayn a földre rántott.
-Jól vagy?
-Igen. Csak fáj a fejem. - mondom.
-A fejed?
-Igen. A fejem. Most vertem be.
-Azt hittem már meg lőttek.
-Ennyire sajnálnád?
-Igen. Nagyon is sajnálnám.
-Tényleg?
-Igen. Már régóta ismerlek. Lehet te nem emlékszel rám, de én voltam az a kisfiú aki az udvarba játszott mindig.
-Emlékszem rád. Az egyik testőrnek a fia vagy?!
-Igen. Sőt még mindig itt van.
-Ki az?
-Christian.
-Mi? De hát nem is egyezik a név.
-Mert nem ő az igazi apám. Örökbe fogadták még kiskoromban és ők neveltek.
-Sajnálom. Már mint azt hogy a szüleid...
-Nem számít. A lényeg, hogy emberek védjek.
-Varunk te vagy a főnök? Már mint te vagy a....
-A testőrök főnöke igen.
-Nem furcsa, hogy az apának kell parancsolnod?
-De. De ő is elfogadja ezt. Muszáj.
-Na és az anyukád? Mármint a nevelő anyukád?
-Nem ismertem öt ő sajnos elhunyt. De Christian magához vett és itt nevelkedett fel én is. Egy darabig aztán utánna el kezdtem tanulni ezt a szakmát és tetszett majd ezt választottam.
-Milyen jó lehetett, iskolába járni.
-Jó volt sok emberrel találkoztam és ismerkedtem meg.
Majd felsegitett.
-Hé Zayn! - jön be Christian.
-A nagyi hol van? - kérdem.
-Itt vagyok nyugi. - jön be.
-Nagyi nagyon megijedtem.
-Gondolom. Én is, már érted miért kell a testőr?
-Igen, és szeretném ha továbbra is Zayn lenne a testőrőm.
-Nem is lesz le cserélve.
-Várj mi? - kérdem. Majd rá nézek Zaynre.
-Nem akartam fel mondani csak.....
-Csak? - kérdi a nagyi.
-Csak holnapra kimenőt akartam.
-Csak nyugodtan. Ahova akarsz oda mész.
-Köszönöm rendben.
Majd oda állt a Zayn az ablakhoz, Christian meg a másik oldalra.
-Ugye nem hívtad apáékat.
-Nem erről nem kell tudniuk. Amúgy is el kapták az embert.
-Végre.
-Most már ki mehetek az udvarra?
-Persze. De először nézzék meg, hogy minden rendben van-e.
-Már megyünk is.
Majd ki mentek és csak az ajto ig mentem meg vártam amíg be jönnek és szólnak.
-Kisasszony ki mehet. - mondja Christian.
Majd kimenetem és el kezdtem sétálgatni.
-Kisasszony. , - jön oda Zayn. De mintha nem hallanám meg tovább sétáltam.-Álljon már meg.
Fut utánam.
-Mi van?-kérdem
-A délelötti miatt....
-Nem érdekes. Már meg szoktam.
-De én nem akartalak....
-Nem baj. Nyugi.
Nem mondott semmit csak el mentem le ülni a hintára.
-Nem akartalak meg bántani.
-én bantottalak meg téged .
-Nem, én voltam a bunkó .
-Nem voltál .-mondom ,majd le guggolt elém .
-Figyelj, elég rég óta tetszel nekem .
-Nem az a baj ,hogy ki vagy hanem a szüleim és a nagyim ,ha ők nem lennének akkor. . ..
-Igen tudom . Nyugi majd egyszer meg látjuk oké ?
-Oké.
Majd fel álltam és el akartam indulni de meg botlottam és Zaynre estem .
-Jól vagy ?
-Persze. -mondom majd az ajkaink közelednek egymáshoz és:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése